, (ri-og-ó) fn. tt. rigó-t. Éneklő madárnem, melynek dudorú bögye, erős orra van, s fajai különféle nagyságuak és szinüek. Fekete rigó. (Turdus merula. Schwarzdrossel). Sárga rigó. (Oriolus luteus. Goldamsel). Búbos, énekes, csipegő, nádi, örvösrigó (Ringdrossel), léprigó (Schnärre). Igen örvend a rigó, felel néki a szajkó. (Km.). Nem sirat egy rigót egy nyár. (Km.). Répa, retek, mogyoró, ritkán rikolt reggel a rigó, ezzel gyakorolják a gyermekekét az r kiejtésében. ,Rigó néven a lovakat is szokták hívni, különösen a sárgákat.
E szónak gyöke az erős ri hang, melyből lett riog, riogó, rigó, v. rik gyök (rikkent, rikolt szókban), s innen: rikó: minthogy ezen madárnem kitünőleg éles, erős hangon riog vagy rikolt. Rokon hozzá a lármás hangu veszekedést jelentő rigolya, s ennek származéka rigolyás.