, (or-v) fn. tt. orv-ot. Jelentését illetőleg l. OR, fn. Minthogy ezen név cselekvésre vonatkozik, s am. lopó, ragadó: innen hasonlat szerént valószinü, hogy eredetileg igenév, azaz: részesülő az elavult or igétől, mint a nyelv, ölv a nyel és öl gyököktől, tehát elemezve: or-ó, or-u, orv.