, ORDITÁS, (or-d-ít-ás) fn. tt. ordítás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Azon állatok erős, nyers, rút kiáltása, melyekről különösen mondjuk, hogy ordítanak. Orozlán, szamár, farkas ordítása. Emberről szólva am. rút sirás, kiáltozás. Kinlódó ember, vesszőzött gyermek ordítása. V. ö. ORDÍT.