, (nyom-or-kod-ás) fn. tt. nyomorkodás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Nyomorgó állapot; folytonos szenvedéssel, szükséggel való küzdés. "Ez ti bódogságus szolgájának lelkét kilembkilemb nyomorkodásnak és mukának (munkának) utánna az erek nyugodalomra hivá. Carthausi névtelen. V. ö. NYOMOROG.