, (kup-or) áth. m. kupor-t. 1) Általán, valamit kúpba gyüjt, rakosgat, s egy a kupol igével. 2) Különösen mondják fösvény emberről, ki a pénzt, kincseket mintegy rakásra, kupaczba gyüjti. 3) Elavult törzsöke a kuporczol igének. Megegyezik vele kopor vagy kapar. V. ö. KUPORCZOL.