, (ho-or-i v. ha-or-i) mn. tt. hóri-t, tb. ~ak. Gyöke a magasságot jelentő ho v. ha, melyhez aztán az orom, or gyöke is járul, s rokon a gór, góré szókkal. Egyezik vele a hegyet, magasságot jelentő szláv hora, gora. A horgas szóval öszvetéve emberről mondják. V. ö. HÓRIHORGAS.