, HÁBORÍTHATLAN, (háb-or-ít-hat[-at]-lan) mn. tt. háboríthatatlan-t, tb. ~ok. Akit v. amit háborítani nem lehet. Háboríthatatlan szónok. Háboríthatatlan lelki öröm, örök üdvösség. Fölháboríthatatlan béketürés. Határozóilag háboríthatlan állapotban, háboríthatlanul.