, (csik-or-og-ás) fn. tt. csikorgás-t, tb. ~ok. 1) Kiszáradt kemény testeknek egymással való surlódásából eredő kellemetlen éles hang. Talicskacsikorgás, kerékcsikorgás. V. ö. CSIKOROG. 2) Átv. ért. nyomorú, szűk, alig tengődő állapot. Csikorgás ez egész ember élete.