, fn. tt. pozdorjá-t. A törött, tilolt kender, vagy len szárának törekje, hulladéka. A kendert, lent tiló által megtisztítani a pozdorjától. Pozdorjává teszlek, am. öszvezúzlak, törlek. Nyujtózik, mint eb a pozdorján. (Km.). Pozdorjának haszna az eltemetés. (Km.).
Ugyanezt jelenti a hasonló hangu szláv pazder, pazderja, pazdzierce, pozder, melyek a szláv nyelvből elemezve valami lefoszlottat, leszedegetettet látszanak jelenteni, mert zberati némely tájszólásban zderati am. fosztani; s a po igekötő. Azonban a magyarban is megvan saját elemzése, mely szerint pozdorja am. foszdorja v. fosztorja, a foszt törzsöktől, honnan fosztor am. mezéből kivetkőztetett, meztelen, a pozdorja is jelenti a lennek vagy kendernek szárát, midőn szálait lefosztották, és igy fosztorrá tették.
Alakra nézve nyelvünkben hasonlók hozzá orja, perje, sürje, cserje, szederje, s némely mások; és n utóhanggal, burján, tátorján.