, (or-on-t, v. orr-on-t) áth. m. oront-ott par. ~s, htn. ~ni, v. ~ani. Valamit szaglászva megérez. A vizsla vadat oront, mert nyugtalankodik. Gyöke a szaglás érzékét jelentő or, v. orr, s képzésre hasonló a tapint, tekint, pillant, izelint igékhez, melyek szintén érzéki tapasztalatokra vonatkoznak.