, (kel-ep-el) önh. m. kelepel-t. Rokon vele a vastaghangú kalapál. 1) Kelep nevü eszközt zörget, szokottabban: kerepel. Nagy pénteken harangozás helyett kelepelnek. 2) Mondják a gólyáról, midőn tompa fahangon szól, orra lapátjait összeverve. 3) Átv. tréfás ért. haszontalanul jár a szája, trécsel.