, PIR, fn. tt. pír-t, tb. ~ok, harm. szr. ~ja. Mármár elavult, de ismét önállólag is életre kapott szó, a piros melléknévnek közvetlen gyöke. Rokon hozzá a věrěs v. vörös, melynek věr v. vör gyöke. A ,pir jelent egyszerü, élénk, feltünő színt, melyet inkább szemekkel érezni, mint szóval lefesteni lehet. Fokozatait, és árnyéklatait l. a Piros szó alatt.
Mint a vörös neme alá tartozó, hangi és fogalmi rokonságban van ezekkel: birge, vörös rüh; birtóka, éretlenül pirosra, vörösre aszott szilva; berkenye, piros héju gyümölcs; virrad; továbbá az égésre, s mint okozat tüzességre, vörösségre vonatkozó pers, persen, pergel, perzsel, pernye, vér, véres, törzsön v. berzsen. Egyezik vele a tüzet jelentő hellen πυρ, melyről Socrates, Platónál azt mondja, hogy barbar eredetü. Rokon hozzá a megfordított latin ruber, rubor. Általán azt veszszük észre, hogy majd minden nyelvben a tüzet, égést, vöröset jelentő több szók gyökeinek alaphangja r, melyet okszerüleg vagy a tűz ropogásának, vagy a legelőször ismert tűznek, t. i. a dörgéssel járó égi villámnak, vagy tűzokádó hegyek mormogásának, s ezek utánzásának tulajdoníthatni. Az ide vágó példák az illető szók alatt fordulnak elé, pl. l. OR, PAR, PĚR, RO gyököket.