, (bok-or) fn. tt. bokr-ot vagy bokor-t, tb. bokr-ok. 1) Cserjenemű fanövény, mely egy tőből eredő rövid ágaival mintegy bogot vagy csomót képez. Csipkebokor, rózsabokor, tövisbokor, galagonyabokor, gyalogfenyőbokor. Nyáron minden bokor szállást ad. Km. Ki kell ugratni a nyulat a bokorból, azaz, a rejtett, titkolt dolgot napfényre kell hozni. Estve van a faluban, farkas lakik a bokorban. Km. Félre bokor, jön a fa, azaz, nagyobb elől hátráljon vagy térjen ki a kisebb. Véletlen bokorban gyakran nyúl fekszik = ott is rejlik valami, ahol nem gondolnád. Bokorból ugrott ember = ismeretlen eredetű, egyszerre feltünt új ember. Tüskén bokron keresztűl. 2) Másféle növényekből egyegy csoport. Három bokor saláta, három leány kapálta. Népdal. Egy bokor szegfű, viola. 3) Csokor, vagyis szalagnak, kendőnek csomóba kötése. Bokorra kötni a nyakszalagot, az ingujj kötőjét. 4) Együvé fűzött holmi. Egy bokor kulcs lóg a szegen. Egy bokor virág. 5) Pár, vagyis azonnemű valamiből kettő. "És hogy áldozatot adnának, egy bokor gerliczét, vagy pár galambfiat. Lukács. II. 24. Káldi. Szép egy bokor ember. Bokorvers.
"Félre rántogatnám kendődet,
Hogy láthassam bokor emlődet.
Kazinczy F.
Minden érteményeiben több részekből álló, egymással öszvekötött, s mintegy bogot, csomót képező valamit jelent. Ennélfogva gyöke bok am. bog, bug. l. BOG, BOK.