, fn. tt. pénz-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. kicsiny. pénzěcske. Általán a kereskedési, üzérkedési, adásvevési forgalomban azon kényelmi csereeszköz, mely a forgalmi áruval bizonyos értéki viszonyban, és arányban áll. A pénz fogalmához általában nem szükséges kellék, hogy valódi belbecse legyen, mert elég, ha föltételes, vagyis, egyezésileg elfogadott értéke van, pl. a vad népeknél holmi kagylók, a ritkább kövek pénz gyanánt érvényesek. Szorosb, és szokott ért. bizonyos alakuvá képzett, és jegyekkel ellátott kisebb-nagyobb fémdarab, melyet újabb időben Érdy János különösebben érem-nek nevezett, s az irói közönség e nevet általában elfogadta. Az ily pénzek legrégiebb neme karikaforma volt, melyet felfűzve viseltek magukkal, a talán innen értelmezendő a magyar füzet v. fizet kifejezés is. A magyar ember négy betüben helyezi a világi boldogságot:
"Pénz, posztó, paripa,
Széna, szalma, szalonna,
Bor, búza, békeség,
Fínom, fürge feleség.
Talán innen azon közmondás: Se pénz, se posztó.
"Pénz a kor istene,
Ki törhet ellene?
Kisf. K.
Anyagára nézve: arany, ezüst, réz, ólom pénz v. érem. A fémpénzt helyettező, s érvényesített: papirospénz, papírpénz, pénzjegy (melytől különbözik a bankjegy, de köznéven általában mindkettő bankó v. bankóczédula.) Fa pénz, mint érvénytelen valami. Fa pénzt sem ér. Bolondnak fa pénz is jó. (Km.). A pénz olvasva, a dió verve jó. (Km.). Különféle tulajdonságaira nézve: régi pénzek, emlékpénzek; görög, római, magyar pénzek. Kelendő, jó pénz. Rosz, hamis pénz. Ismerem, mint a rosz pénzt. Rosz pénz nem vész el. (Km.). Apró pénz, (Scheidemünze, melyet újabb korban váltópénz-nek is mondanak), átv. ért. rövid út, mód, pl. kifizették apró pénzzel. (Km.). Kispénz, v. régente csak pénz, mint aprópénz alatt az úgynevezett dénár értetett, melyből régente hat számittatott egy garasra (1351-dik évi 4-ik törvényczikk és a Szentpéterieknek 1403. évben keletkezett végezése, hol ez áll: "Három garassal tartozzék azaz mostani hat pénzwel = pénzűel vagyis pénzűvel, mert a kettős ω itt rendszerént ü vagy u-nak olvasandó); későbben pedig (pl. 1723. évi 68. tczikkben) egy garasra öt dénár azaz kispénz számittatik; amint t. i. egy forintban 120 kispénz (60 kr.) vagy 100 (= 50 kr. = magyar forint) számittatott. Már Mátyás király alatt (1478) megállapíttatott, hogy egy ft. 100 denár legyen és nem több. Gr. Eszterházy M. nádor is 1632. évben öt pénzre igazítja a garast, s másfél forintra 30 garast számít. (Történelmi Tár VIII. K. 65. l.); 1807-ben pedig ismét (60 kros) rénes forint hozatott be. A nép, a régi iratokból úgy látszik, a krt. és pénzt (kispénzt), egyértékünek vette, pl. Szalay Ágoston 400 m. levelében 259. lapon; ellenkezőleg a 224. lapon. Sokféle használatára, czéljaira, és adózásokra nézve: ajándékpénz; adópénz; alamizsnapénz; költőpénz, azaz költeni v. kiadni való pénz; bikapénz, melyet a hágó bikáért fizetnek, átv. gúnyos ért. birságpénz, melyet a férfi a törvénytelenül teherbe ejtett nőnek adni tartozik; büntetéspénz; előpénz v. fölpénz, azaz, foglaló; bánatpénz, melyet az árverés előtt tesznek le az illető árverezők; füstpénz, a családi tűzhelytől járó földesúri adó; harangozópénz; helypénz, piaczi adó; hevederpénz, a lovaglásért; hídpénz, hídvám; hópénz, havi bér; italpénz, borravaló; jegypénz; kamatpénz; komppénz; lélekpénz, melyet a hivek a papnak fizetnek; pap paptól nem kér lélekpénzt, (km.); magpénz, kamatra adott pénz; ostorpénz, a kocsisoknak járó borravaló; postapénz, szitapénz, a molnároknál; tőkepénz, vámpénz, stb. Pénzt verni, kibocsátani, hamisítani. Pénzt gyüjteni, szerezni. Pénzt előlegezni, kiadni, költeni, pazarolni, fecsérelni, szórni, eljátszani, elenni, elinni. Kész pénzzel fizetni az árukat. Azt nem lehet pénzzel megfizetni, am. megbecsülhetetlen. Pénzét megkapni. Valakit pénzétől megfosztani. Pénzzel megkerülni, azaz megvesztegetni. Annyi a pénze, mint a köles, v. annyi a pénze, majd fölveti, igen gazdag. Egy pénznek ura nem vagyok. Pénzt váltani, beváltani. Ingatlan vagyont pénzzé tenni. Saját pénzéből élni. Pénzen mindent lehet kapni. Sárba dobott pénz, melyet hiába fecséreltek el. Kinek mennyi pénze, csak annyi hitele. (Km.). Pénz emberség (= hitel), ruha tisztesség. (Km.). Ez az én pénzem ára. Sok pénzbe kerül. Pénzre büntetni. A ládában heverő pénzt tartani. Kamatra kiadott pénz. Kanállal eszi a pénzt, azaz, igen költ. "Ha minden két pénz keresetünkért százat költünk: előbb elfogyunk, hogy sem némely csekély keresetünkhöz jutunk. (Gr. Eszterházy M. nádor Rákóczy Gy. erdélyi fejedelemhez, 1644-ben). Még némely közmondatok: Idővel, pénzzel, takarékosan kell bánni. Pénzzel járják a vásárt v. búcsút. Rosz pénz el nem vész. Egy hamisan jött pénz száz igazat elhajt. Kinek pénze van, mindent véghez vihet. Mindennek hiával van, kinek pénze nincsen. Fekete kézzel keresik a fehér pénzt. Pénz költve vész, tartva tenyész. Pénz nélkül vesz a vásárban (azaz lop). Ismerik mint a rosz pénzt. Pénzt kérnek a korcsmán stb. A korcsmárosok tréfás felirata: Ma pénzért, holnap ingyen, aki másnap is oda megyen, megint csak mai nap van. Legáltalánosabb vélemény szerént közvetlenül egyezik vele a szláv penyáz, penyíz; de eredete alkalmasint a latin pendo és penso szókban létezik, (honnan a közép latin pensa is), minthogy a régiek az érempénzeket mérlegelni szokták; ezzel látszik kapcsolatban az angol penny (többese: pence) is. Némelyek peng magyar szóval rokonítják; így a tatár nyelvben dang v. tang am. peng és pénz. (Vámbéry). Átv. ért. halpénz-nek a hal pikkelyeit nevezik. Innen vékony pénzü am. sovány, száraz (ember stb.).