, (or-ot-vány) fn. tt. orotvány-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Székely tájszólás szerént am. irtovány, irtás, vagyis oly hely, melyen az erdőt, a fákat gyökerestül kivágták s kiásták, habár fel sem szántották, pl. ily kaszáló, legelő. Az általános nyelven: irtovány. V. ö. OROT, IRT.