, NYOMORUSÁG, (nyom-or-ú-ság) fn. tt. nyomoruság-ot, harm. szr. ~a. Testet, lelket leverő, erejéből kivetkeztető állapot, melyet különösen a szegénység, szükölködés, betegségek, a folytonos szenvedések, nélkülözések idéznek elé. Nyomoruságban élni, sinlődni, tengődni. A koldusnak, a betegeskedő embernek, a rabszolgának élete nyomoruság. A háború után csak nyomoruságot látni. A nyomoruság mindig más nyomorusággal párosúl, vagy a nyomoruságot más nyomoruság szokta követni. (Km.). Nagy mester a nyomoruság. (Km.). Megtanít a nyomoruság imádkozni. (Km.). A katonaság czifra nyomoruság. (Km.).