, (or-szág-ol) önh. m. országol-t, v. országl-ott, htn. ~ni v. országlani. Felségi, fejedelmi hatalommal és czimmel uralkodik bizonyos ország, illetőleg polgári állam fölött. (Regnare).; "Es ur isten országl ő rajtok. Bécsi cod. (Micheas IV.). "Nabuhodonozor Assiriosoknak királa, ki országl vala Ninivének nagy városában. U. o. (Judith L).
"Most Buda országol, (mert ő vala közbül)
Atyja örökségén három fia közzül.
Arany. (Buda halála).
"Onnan Buda nyáját őrzi vala békén,
Szeliden országol húnok erős népén.
Ugyanaz.