, (os-t-or-oz) áth. m. ostoroz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Ostorral ver, üt, kinoz, gyötör. Ostorozni a húzni nem akaró barmot. Átv. ért. mondják Istenről, midőn az emberekre csapásokat, szenvedéseket bocsát, nevezetesen am. büntet. Isten ostorozza a bünöst, hogy lakoljon, és megtérjern. Éhséggel, döghalállal, háburuval ostorozza Isten a népeket.