, (or-om-os) mn. tt. ormos-t, v. ~at, tb. ~ak. Aminek kiálló, földomborodó, fölhegyesedő csúcsa, tetője van, ellentéte: lapos, alacson. Ormos koporsó, ormos födelű láda. V. ö.OROM. A növénytanban, midőn a növény szervén kiálló él van, pl. a polyvacsukk polyváján.