, (háb-or-og-at) áth. m. háborgat-tam, ~tál, ~ott. Valakit v. valamit nyugalmából fölver, csendet, békét zavar; nyugonni nem enged, alkalmatlankodással illet. Éjjeli zajjal háborgatni az alvókal, betegeket. Gyakori látogatással háborgatni az írót. Kardcsörtetésekkel háborgatni a szónokot. Ha olvasok, ne háborgassatok.