, tőszám neve, mely sorban a hét után következik, s mennyiségére nézve am. kétszer négy; tárgyesete: nyolczat; népiesen ejtve l nélkül nyócz. A semi és árja nyelvekben nincsen hangi rokona, vagy hasonmása: de a vogul nyelvben némileg hasonló hozzá nyalalu, s az osztyákban nyigedlah; minthogy pedig ugyanazokban a nyilä és nyeda v. nyet am. a magyar négy, innen azt gyanítják némelyek, hogy mindegyikben a nyolczat jelentő szó a négynek csak némi módosítása volna, mely által ennek kettőztetését akarták kifejezni. Ily viszony létezik a szamojed nyelvcsoport egyikében is, hol szede, szide, szit, side = kettő, tét, tiet, tyét, téde=négy, szidengyét, sintéde = két négy, azaz nyolcz. Különösen nyelvünkben a vékony és vastag hangu szók között gyakran oly viszony létezik, mely szerént a vékony hangu kevesebbet, kisebbet, a vastag hangu többet, nagyobbat jelent, mint: csűcs, csucs, dirib darab, filit falat, kever kavar; ily hasonlati viszony lehet a vékony hangu négy és vastag nolcz, nyolcz, nyócz, nócz között is. Mások (Révay Miklós, Schott Vilmos, Hunfalvy Pál) véleménye szerént némely más altaji nyelvek példájára is a cz véghang tíz volna, s a nyól vagy más nyelvekben ehez rokon hangok (Schott szerént tibet nyisz, sínai nyí) kettőt jelentenének s az egész azt tenné: kettő tízből. Hunfalvy Pál szerént a vogul nyala-lu és osztyák nyiged-lah szókban is az utórész a vogul lau = tíz (Reguly Antal hagyományai) de nyol, nyala, nyiged, hol jelent kettőt, nem érintetik. Még más vélemény szerént nyolcz am. nyult, régiesen: nyolt; t. i. a kéznek nyúlt, azaz leghosszabb ujja, mely az egyik kézen három, azaz orom, szintén előnyulást jelent, tehát am. a másik kézen is három, azaz, ha az egyik kézhez (öt ujjhoz) a másik kéz ujjait szintén a leghosszabbikig (a harmadikig) hozzászámítjuk, ez nyolczat tesz. Egyébiránt V. ö. SZÁM.