, (mod-or) fn. tt. modor-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Ujabb kori alkotásu szó, a franczia manière értelmében. Széles ért. azon mód, melyet valaki mozgásaiban, taglejtéseiben, külső tetteiben követni szokott. Ezen szónoknak, szinésznek nevetséges modora van. Könnyü, élénk, kedves modor. A képző művészetekben az illető művésznek sajátságos módja, mely szerint valamit felfog és alkalmazásban kivisz. Mint hibás tulajdonság jelenti a müvésznek azon módját, melynél fogva minden körülmények közt ugyanazon alakban, formában működik s műveinek a tárgyakhoz illő változatosságot nem képes adni, midőn bizonyos betanult vagy utánzott formák szerént intézi műveit. Az ily modor az eredetiség, találékonyság hiányára mutat.
A modor mint taglejtésre vonatkozó rokon a mozog, motoz, mint módra vonatkozó pedig, a mód szóhoz.