, (nyom-or-ul-t) mn. és fn. tt. nyomorult-at, harm. szr. ~ja. Nyomorúvá lett, s mint olyan folytonosan szenvedő. Törzsöke a divatban nem levő, de nyelvhasonlat szerént helyes nyomorúl; s értelme ugyanaz, mi a nyomorú melléknévé, ámbár szabatosan véve a dolgot, ,nyomorú egyszerüen állapotot jelent, ,nyomorult pedig magában rejti a nyomoruvá lételt is. Átv. ért. és megvető, ócsárló kifejezésül használva am. alávaló, becstelen, erkölcsileg, szellemileg szegény. Nyomorult irkász. Nyomorult az, kinek nem elég, a mije vagyon. (Km.). "Nincs nyomorultabb teremtés a világon oly embernél, ki egy magasabb lény őrködő hatalmát elismerni nem akarja, vagy hinni nem képes. B. Eötvös József.