, MAZUR, (maz-ur) mn. tt. mazúr-t, tb. ~ok. 1) Molnár Albert szerént, szegény csavargó, (egenus, erro, Blutarm, Landstreicher). Ez értelemben használta Csokonai is:
"A mazúr általad gazdag lehet.
Ez értelemben a latin miser, s arab nezrun, v. nasar szókkal egyeznék. 2) A székelyeknél Incze József szerént oly emberről mondják, ki sok hurczolóskodással, bemocskolással járó paraszt vagy kézi munkákat visz véghez, tehát egy részről mintegy szurtos, szennyes, piszkos, más részről mazna v. vézna. E jelentésénél fogva rokon a maszog, maszat, maszatos, mazolány, mázol szókkal, illetőleg mindnyájan rokon gyököktől származnak (masz, maz stb.) Úgy látszik, e második az eredeti tulajdon jelentés, mert a székelyek szójárása szerént a gazdag is lehet mazúr, ha t. i. maszatos vagy mazna, és nem minden szegény mazúr, ha t. i. tiszta. Minthogy azonban a szegénység rendesen bemocskoló munkával foglalkodik, és ruhátlansága miatt is oly csinos nem lehet mint az úri nép: innen átv. ért. a mazúr teszen szegényt is, valamint az egy eredetű mazolány is egy részről hitvány vékony ruhát, más részről vézna, hitvány embert is jelent.
Mi e szónak ur vagy úr képzőjét illeti, ez valószinüen s eredetileg or, mazor, mint a bitor, botor, fodor, bodor, kondor, komor, a több más szókban. Hasonlóan a kaczúr és kandúr, tulajdonkép, kaczor kandor.