, (big-e) fn. tt. bigét, tb. bigék. 1) Erdők alján tenyésző apró bokorfaj, harasztos cserje. Innen származott: bigecs, mely némely alföldi tájakon fiatal csemetékből bokrokból álló ligetet, különösebben ilyen gyümölcsöst jelent. 2) Tekeredett apró szarvu ökör neve, mélyhangon: buga, melyet néhutt, nevezetesen túl a Dunán, csirá-nak neveznek. Hajsz Bige. 3) l. PIGE.
A két első pont alatti értelemben nem egyéb, mint a mély hangú boga buga és bok(or) felhangu modósítványa. Rokonúl tekinthető vág ige is, a honnan bige am. vágott vagy csonkított liget, és csonkított szarvú ökör.