, (nyom-or-ék) mn. és fn. tt. nyomorékot, harm. szr. ~ja v. ~a. 1) Testére nézve igen hibás, péld. sántabéna, vagy bénult, beteges, magával jótehetetlen, dologra nem képes. Nyomorék ember, nyomorék koldus; nyomorék katona. A háborúból sok nyomorék tér haza. Vénus nyomorékja. 2) Anyagi szükségekkel küzdő, szükölködő, éhvette szegény. Ország világ nyomorékai. Szerencse nyomorékja. 3) Poszáta nevü kis madárfaj, mely más madarak fiait magáéi helyett fölneveli.