, (kucz-or) fn. tt. kuczor-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~ja. Általán, görbe pengéjü kés, milyet, pl. a kertészek, szőlőmivesek használnak, máskép: kaczor. Mint a jelentett tárgy alakja mutatja, e szónak törzsöke a görbét jelentő kucz. Rokonok vele s kacz, kacs, mint görbét jelentő származékok gyökei, pl. a kacza, kacsiba, kacskaringós (a székelyeknél kuczkaringós) szókban. Különösen, mint elavult törzsök jelent görbülést a kuczorog, kuczorodik, kuczorál igékben.