, (kot-or) áth. m. kotor-t v. kotrott, htn. ~ni v. kotrani. 1) Kézzel vagy lábbal, vagy valamely eszközzel érint, egyszersmind görbe kerek vonalban mozgat, kever, forgat valamely lágyabbféle oszlékony részekből álló testet.
"Künn vad förgeteg száll, az kotorja szárnyát
Röptiben a házon."
Arany J.
Póznával kotorni a sarat. Bottal gödröcskét kotorni a földben. 2) Szélesb ért. valamely testnek részeit helyökből kiforgatja, kitúrja, kiássa, kivakarja. A sebes eső kikotorja a barázdákat. A régi sirokból kikotorni a csontokat. A válúból kikotorni a moslékot. Elkotorni a szemetet, ganajt, am. forgatva tovább tolni. Felkotorni az elültetett gumókat, gyökereket.