, (nyom-or) fn. tt. nyomor-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Átv. értelmü nyomásra vonatkozik, s jelent szegény, szükséggel küzdő, testi bajokkal terhelt állapotot, mások által okozott szenvedést, mely némi tartós sinlődéssel párosúl, péld. a rabszolgák, a börtönben szenvedők nyomora. Szoros értelmi viszonyban vannak vele származékai: nyomorék, nyomorog, nyomorú, nyomorkodik, nyomorúság, nyomorgat.