. mn. és fn tt. más-t, tb. ~ok. Hasonlításra vonatkozik, mely által bizonyos pontban viszonyított személyek vagy dolgok és tulajdonságaik között különbséget teszünk, vagyis azonosságukat tagadjuk. 1) Mint főnévi helyettes jelent minden személyt, bizonyos határozott személyen vagy személyeken kivül, pl. Nem én küldöttem pénzt, hanem más. Másnak szól a levél, nem neked. Őt szeretem, és kivüle senki mást. Azt tudjuk mi is, mások is. Az a ti dolgotok, nem másé. Péteréken kivül voltak ott mások is. Kövérebb a más diszna vagy szalonnája. (Km. latinul: Vicinum pecus plenius uber habet).
"Van itt kihez fogontozzam,
Máshoz nem is ragaszkodom.
Székely tánczvers.
2) Ellentétes jelentésü az önmaga, sajátmaga, tulajdon személyviszonyos szókkal, pl. Mások ügyeibe avatkozván a magáét elhanyagolja. Mások háza, nem a magáé előtt seper. Másét bántja. Másét nebántsdnak hívják. (Km.) Könnyű a máséból (t. i. adni vagy költeni). Más feleségét éli. Más kárán nem akar tanulni. Magadat okold, ne mást. Ebé az, ami a másé. (Km.). Más kebelébe szed epret. (Km.). Más pénzére iszik. Más szájával eszik. Más eszével gondolkozik. Másokért fárad, másra keres, nem magáért, és magára. Mástól reméll szabadulást, Másét keresi, magáét veszti. Mást vakar v. tisztít, maga rühes. (Km.). Mit magad tehetsz, másra ne bízd. (Km.). Ne kivánd a másét, tartsd meg a magadét. (Km.). Ki magának rosz, másnak sem jó. (Km.). Mást korhol, maga nyakig úszik. (Km.). Ez értelemben is főnév helyett áll. 3) Midőn elválasztó ellentétül használtatik, am. különböző személy. Más nyomja a sajtót, s más iszsza a mustot. Más szerzi a pénzt, és más költi el. Másnak vall szerelmet, s valóban mást szeret. Szinre fn. 4) Mint melléknévi helyettes am. nem ilyen vagy olyan mint bizonyos határozott valami, hanem amolyan, különböző tulajdonságu. Más legény voltál te hajdan. Más ember válik belőle, mint testvéréből. Más keresztények voltak azok, nem ilyenek, mint mi. 5) Tárgyakra vonatkozólag főnévül am. nem ez, nem azon határozott dolog, hanem különböző valami. Én pénzt kértem, s ő mást adott. Másról beszél Bodóné, midőn a bor árát kérik. (Km.). Az már más. Másban találja örömét, nem az írásban. Másra vágy nem pénzre. Ezen értelemben dologra vitetve gyakran egyéb használtatik helyette, pl. Nem kivánok egyebet, csak hogy még egyszer láthassam hazámat. Hát egyébbel (mással) nem szolgálhatok? 6) Melléknév helyett am. nem ilyen vagy határozott olyan, hanem különböző. Ez egészen más dolog. Más értelemben venni valamit. Más módot, szokást követni. Más világ. Más világ volt akkor. Más világra ment am. meghalt, elhagyta ezen világot. Érünk-e még más időt? 7) Ritkábban, más nem am. nőnem, a férfiakétól különböző nem, a latin sexus sequior hasonlatára. 8) Időre, helyre, módra vonatkozólag: máskor am. nem most, vagy nem bizonyos határozott időben; másutt am. nem itt, vagy nem valamely határozott helyen; máshová, másfelé, nem azon helyre, melyről szó van; máskép, nem ilyenkép, nem bizonyos szóban levő módon. 9) Az egy szóval egyesülve: a) Két vagy több személyek vagy dolgok viszonyát, s egymásra ható állapotát vagy cselekvését fejezi ki. Egymásnak barátságot fogadni. Ők szeretik, gyülölik egymást, (különbözik: egyet mást l. alább b.). Nem bíznak egymásban. Készek egymásért meghalni. A játszó ebek kergetik egymást. Egymásba tekeredett növényindák. Névutókkal: egymás után menni, egymás mellett ülni, egymás ellen irni stb. b) Holmi, különféle jószágok, portéka, pogyász. Ez értelemben mindkettő ragoztatik. Egygyel mással kereskedni. Egyet mást magával vinni. Egyre másra elkel a pénz. Egyért másért bemenni a városba. Egyből másból pénzt árulni. 10) A másfél összetett szóban am. egy egészen kivül még egy másik, de a mely csak fél, miszerént másfél teszen egy egészet (mely alatta értetik) és felet, máskép ritkábban: kettedfél, pl. másfél mázsa, egy egész mázsa és (a másik már csak) fél, másfél év, másfél nap, másfél óra. Hogy itt a ,más a ,fél-re viszonyzódik, megtetszik a hasonló öszvetételü többi számokból, pl. harmadfél, negyedfél, ötödfél stb. melyek azt teszik, a harmadik darab csak fél (alatta értetik: kettő egész), a negyedik darab csak fél (három egész), az ötödik csak fél (a négy egész). Innen másfél órakor am. egy és félórakor, mi észszerüebb, mint az ujabb időben felkapott németes félkettőkor, mert "félkettő számtanilag am. egy, valamint a "félnégy számtanilag kettő, így félnégykor tulajdonkép am. kettőkor. Midőn az előre tett fele szóval egyesűl, felemás, am. valami párosnak lenni kellő között különböző tulajdonságu, pl. felemás keztyű, melynek egyike bőrből, másika selyemből van; felemás csizma, pl. egyik lábra való kordovány, a másik tehénbőr.
A másnak ellentéte általán véve határozott valaki v. valami; tehát aki vagy ami ezen kőrön kivül esik, az másnak mondatik. E szerént a más szóban alapfogalom bizonyos körön kivüli létel, vagyis távolság. Valószinüleg állíthatni, hogy ezen alapfogalmat az m-en kivül azon a is fejezi ki, mely nyelvünkben mint önálló szócska távolra mutatást jelent, pl, ott van a! oda ment a! úgy van a! ebből lett a névmutató az, s rokon hozzá a távolra vonatkozó oly, oda, ott, onnan szók o gyöke, vagyis ,más mind hangokban mind értelemben egyezik amaz szóval. A szanszkritban is Bopp szerént anja am. a mutató névmási törzs: ana, és ja visszahozó névmás (= ki), tehát egészen a magyar más-ik = más-ki = amaz-ki. Jeles példát is találunk rá Barcsaynál:
"Egyik arany gyapjas, más csillaggal fényes,
Ennek kulcs van zsebjén, más kereszttel kényes,
Ez jól tud számolni, amaz nagy törvényes,
Kiki nagyra vágyik, kiki szerencsét les.
Ime ami a két első sorban más, az a harmadikban amaz s ami felötlőbb, a 2-ik sorban ennek más felel meg, épen úgy mint a harmadikban amaz. Az a távolra mutató szócskának ellentéte, mint közelséget mutató, e, pl. itt van e! ide hozd e! ilyen e! melyből lett a közelre mutató ez, s rokon hozzá az ily, itt, ide, innen, így közelre vonatkozó szók i gyöke, melyeket régiesen szintén e-vel találunk, pl. ely, ede, stb. Ennélfogva más am. valami az, vagyis nem ez, nem ilyen, hanem az, amaz, olyan, amolyan. Ha az ,amaz mutató névmástól elgondolva, gyökül csak ezen mutató a szócskát veszszük is, as képzővel lesz a-as vagy a-os, összeolvadva ás; és m szintén mutatást jelentő (pl. am-olyan, am-ott, am-oda, em-ilyen, em-itt, em-ide stb. szókban levő) előtéttel más, azaz, olyas, amolyan, mint ami a határozotton kivül esik. Hogy az m, és a hozzá rokon ajakhangok sok szavainkban előtétek (még pedig igen sokszor a főfogalmat emelő, sulyosbitó előtétek) íme több példák: manyó am. anyó, mama am. ama, anya; márt am. árt, mámor, mámmám, mámog, mamlasz a szájtátó ám és am gyökből am. ámor, ámám, ámog, amlasz; meg (kötőszócska) am. eg, mint a Balaton vidékén: egvertem am. megvertem, a palóczoknál eseg am. esmeg; mell am. elő, az embernek, állatnak eleje; mor morj, am. or orj (magasság), s rokon ajakhangokkal a bá, bám, bámul, bámész am. á, ám, ámúl, ámész; billeg, biczeg, bingó, am. illeg, iczeg, ingó; ficzamik am. iczamik, iszamik; pityókos, piócza am. ityókos, iócza; váj annyi mint Szalában áj. stb.
Ugyanezen mutató a látszik előtét nélkül rejleni a föntebb érintett szanszkrit anja (nominativusi végzettel: anjasz) szóban, ebből származtatják a nyelvészek a hellen αλλος, latin alius, alter, régies olle, s német ander stb. szókat is; noha talán nem hibáznánk, ha a latin alius és ille szókat közvetlenül is rokonítnók. Legközelebb áll a magyarhoz, mint sok más esetben, a csagataj basik (= másik, Vámbéry) és török baska, és baslik. Az arja nyelvekben levő ander, alter, αλλοτριος, (szanszkrit) antarasz stb. a másod foku (tar ter) ragokkal végződnek, egészen mint a magyar egyéb szó.