, (kop-or-cz) fn. tt. koporcz-ot, harm. szr. ~a. 1) Baranyában am. pörcz, töpörtő, vagyis a kiolvasztott szalonnának összezsugorodott rostja. Ennek Dunán túl több helyen csörge is a neve, mert minden zsirja kifolyván száraz, és csörög. Ez értelemben valószinüleg ,koporcz is hangutánzó; néhutt: kurczina. 2) Lőrincz Károly szerént a kapnikbányai szójárásban am. kopárhely, kősziklás talaj.