, (kon-d-or v. kom-d-or) mn. tt. kondor-t, tb. ~ok. Tájszokásilag gondor, vékony hangon köndör v. göndör. Gyöke a görbedést jelentő kon v. kom, s am. valamely szálas hajlékony testnek azon tulajdonsága, melynél fogva görbén, kerekdeden megkanyarodik, összetekeredik. Kondor hajfürtök. Kondor szőrű eb. Kondor sas. Kondor sörényű ló. Kondor növénykacsok. A görbét, kerekdedet jelentő szókkal állnak hang- és fogalmi viszonyban a latin crispus és német kraus szók is.