, (kucz-or-od-ik) k. m. kuczorod-tam, ~tál, ~ott. Mondjuk emberről, s más állatról, midőn meggörbedve, s magát öszvehuzva ül valahová; lágyabban: kutyorodik. Hidegben a tűz mellé kuczorodni. Rokon vele: kukorodik, gugorodik, zsugorodik, guzsorodik. V. ö. GUBBASZT.