, (kot-or-ó-d-ik) belsz. m. kotród-tam, ~tál, ~ott. Átv. ért. mondják emberről, ki érezvén, hogy rosz fát tett a tűzre, vagy akármi oknál fogva félvén, elhordja irháját, vagyis úgy eltakarodik, mintha helyéből kikotorták volna. Minden esetre szégyenvalló gyalázatos eltávolodást jelent. Kotródjatok innen! Amint hallá, hogy közelednek a csendbiztosok, legott kotródott. Népies, tréfás, és nem dísztelen kifejezések egyike.