, (meg-teker) ösz. áth. Szüntelen csavarodó irányu vonalban megforgat, meghajtogat valamely hajlékony testet. Megtekerni a szalmát, hogy kötél legyen belőle. Megtekerni a veszszőt, és guzszsá alakitani. Átv. ért. mondják orról, midőn valamely kellemetlen benyomás görcsös mozgásba hozza. Az erős torma megtekerte az orromat. V. ö. TEKER.