v. KÓPJA, (kop-ja, megvan a törökben s némely szláv nyelvekben is); fn. tt. kopját. Hosszu nyélbe ütött régies szúró fegyver. Molnár A. szerént latinul: sarissa, hasta, verutrum. Kopját törni, régi divatú szólásmód, mely egy 1554-diki levélben (Szalay Á. 400 m. levél) azonosnak vétetik ,öklelni szóval (125. lapon).
"A kis Campo amott vitézkedik vala,
Mindennap a harczon kopjákat tör vala."
Tinódi.
"Kimene Losonczi, izené basának,
Törjön velök kopját, javáért császárnak,
Én is kopjám töröm, javáért uramnak."
Ugyanaz.
"Ellenséget látván,
Örömmel kiáltván,
Ők kópjákat törnek."
Balassa Bálint.
E szóhoz leginkább hasonlít a vékony hangu kép, mely hajdan szintén dárdaféle szúró eszközt jelentett. Ha a magyarból szabad származtatni: gyöke kop, megfordítva: pok egynek látszik bök, fik szókkal, s a kop gyökből képződött: kopi, kopia, kopja (= bökő), mint or-ból, ori, oria, orja. A megfordított pok rokon a latin pungo, szláv pichnem, lengyel pika, szókkal is. V. ö. KÉP, (1), és BÖK, (1). Azonban származtathatjuk kop vagy kóp hangutánzó szótól is kopint, kópis szókhoz rokon fogalommal. Innen a kopját törni is. Szabó Dávidnál, Balassa Bálintnál szintén hosszu ó-val is: kópia, Pesti Gábornál: koppia: "koppiája kegyig mindkettőnek venikevessző vala" (az egér harcza a békával). V. ö. KOP, KOPINT, KÓPIS.