, (kom-p) fn. tt. komp-ot, harm. szr. ~ja. Talpforma vizi készület, jármű, melynek két oldalt mintegy karimája vagyon, s orra és fara kevessé felgörbed. Ezt keskenyebb folyókon szekerek, barmok és emberek szállitására használják, s a két parton kifeszített általkötél segitségével huzzák vagy tolja a viz ide-oda. Szoktak reá malmot is építeni, melynek komposmalom vagy csak komp a neve. Ennek gyöke a görbedést jelentő kom v. kon, mely megvan a kondor, és lágyitva a konya, konyúl szókban, mert a kompnak két oldala csakugyan felkonyul, felkanyul, kanyarodik. Rokon vele a latin cymba; valamint a magyar konty (= komty) is, melynek eredeti alakja szintén hátrafelé konyuló, görbedő.