, (ki-túr) ösz. áth. 1) Földet vagy omlékony testet orral, vagy bizonyos hegyes eszközzel hasítva kiváj, kiás. A vakandok kitúrja a rétet. Szokottabban: feltúr. 2) A földből, vagy más omlékony testből túrva kiforgat valamit. A disznók kitúrják az elültetett kukoriczát. A szántóvas köveket és csontokat túrt ki. 3) Átv. ért. erőszakos, illetlen, törvénytelen módon kiszorít valakit valahonnan, vagy valamely birtokból. A felnőtt gyermekek kitúrták özvegy mostohájokat a házból. 4) Midőn a fenéről átokképen mondják: fene túrjon ki, am. túrosra, evesre, genyedtté törje testedet, mint a ló hátát a hám. V. ö. TÚR.