, KAPARIT, (kap-ar-it) áth. m. kaparít-ott, par. ~s, htn. ~ni v. ~ani. 1) Tulajd. ért. kaparva szerez valamit. 2) Átv. elkaparítani valamit am. törvénytelen módon magáévá tenni; elkaparítani más orra elől am. elrejteni, elvinni, hogy más hozzá ne juthasson; megkaparítani valakit; tréfásan am. kézre keríteni. E másod értelemben véve, úgy látszik, inkább a kap ige származéka, mint a kaparé, vagyis közelebb a ragadás, fogás eszméje rejlik benne, mint a kaparásé.