, (ke-v-er v. kev-er) áth. m. kever-t. Mint értelme mutatja, gyökeleme a görbe hajlást jelentő ke, vastaghangon ka, melyekből v toldalékkal vagy közbeszurattal lesznek kev, kav gyökök; honnan a kever, kavar szók értelmének azonsága. Mindkét igének másik alkotó része er ar, módositva or ör, jelent gyakoritót, mint a csa-v-ar, had-ar, za-v-ar, ha-b-ar, tak-ar, tek-er, he-v-er, kot-or, sod-or, hid-or, gyöt-ör, pöd-ör, stb. szókban. 1) Tulajdon eredeti ért. am. valamit görbe, körös, örvényes vonalban forgat, mozgat. Halászat előtt zurbolóval keverni a vizet. megkerverni a tentát. Keverni a fővő kását. Keverni a gulyát, ménest, am. körülnyargalva vagy futva hajszolni. Fölkeverni a gyomrot. A tyúk bele keverte a lábát a kóczba. A ló bekeverte lábát az istrángba. Aki korpába keveri magát, megeszik a disznók. (Km.). 2) Szélesb ért. bonyolít, zavar, kuszál, összevissza hány valamit. Összekeverni a fonalat, czérnát, a ládában fekvő ruhákat. 3) Két vagy több különböző tárgyakat vegyít. Szénát szalmával keverni takarmányul. Lencsét, babot, borsót összekeverni. 4) Az ugarszántás után ismét szánt, némely tájakon: forgat. Keverni mennek a béresek. Mi már megkevertünk. Innen: keverőt szántani, am. másodszor szántani; néhutt: forgatni v. forgatót szántani. Keverni a szőlőt am. másodszor kapálni, néhutt: másodolni. Átv. ért. magát valamibe keverni, am. valamely bajba, veszélybe bonyolodni vagy valamibe avatkozni. Adósságba, perbe keverni magát.