, (kucz-or-og-ó) mn. és fn. tt. kuczorgó-t. 1) Aki meggörbülve, magát öszvehuzva ül vagy áll. 2) Tréfásan alacson törpe ház, mely mintegy legugorodik a föld felé, vagy melyben csak kuczorogva, legugorodva, nem egyenesen lehet állani. Kuczorgó csárda.