, (kon-cs-or-og) önh. és gyak. m. koncsorog-tam, ~tál, koncsorgott, htn. ~ni v. koncsorgani. Mondják oly emberről, ki minden munka nélkül csavarog, vagy meggörnyedve, éhen szomjan járkel, vagy valahol meghúzza magát, és vesztegel. Rokon vele a kujtorog, kuncsog, kuncsorog, kuczorog. Gyöke a görbe járást, és görbedést jelentő kon v. kom. A cs középképző kicsinyző gyakorlatot jelent, mint az ácsorog (á-cs-or-og) szóban. Innen: koncsorgó és koncsorgós am. görbedező. Kriza Jánosnál ,koncsorog annyi is, mint konkorodik v. kunkorodik, pl. a kigyó vagy a tűzben a szalonnabőr.