, (kób-or) fn. tt. kóbor-t, tb. ~ok. 1) Molnár A. és Páriz Pápai szerént: canistrum, úti táska, mely fogalmi és hangrokonságban van a kobak szóval. A Tájszótár szerént (Kis János után) Sopronban: gömbölyű, szalmából font kosár, mintha a német ,Korb módosulata volna. V. ö. KOBAK. 2) Csavargó, tekervényes utakon járókelő, melyből kóborol, kóborog erednek. V. ö. KÓBOLY.