vagy BOJTORJÁNY, (boj-t-or-jány vagy boj-t-or-vány) fn. tt. bojtorján-t, tb. ~ok. 1) Növénynem a csöves virágú együttnemzők seregéből és egyenlőnősök rendéből; vaczka kopasz, fészke gömbölyü; (bogos, bojtos) pikkelyei behajlott horoghegyűk; bóbitája sertepolyvás. (Arctium). Fajai: keserű lapu, és pókhálós bojtorján. 2) Ezen növények bogácsféle feje, bóbja, mely töviseivel ruhába, szőrbe, gyapjuba stb. akad. Ragad, mint a bojtorján. Tökre hány bojtorjánt. Km.
Első tulajdon értelménél fogva a bogos csomót jelentő bojt származéka. Átv. ért. pedig azon bojtor szóval rokon, mely másokba kötelődzést, akadást jelent a bojtorkodik származékban.