, (hid-or) áth. m. ~t v. hidrott. A hangugratók osztályába tartozik, s kétfélekép ragozható, pl. hidorok, hidorsz v. hidrok, hidrasz stb. hidorék, hidorál v. hidrék, hidrál stb. htn. ~ni v. hidrani. Eredetére és értelmére rokon a magashangu heder, és mélyhangu hadar, s némileg a sodor igékkel. Jelentése: folyó vagy omlékony részekből álló testet forgat, tovább hajt. A szél hidorja a habokat. Az árvíz partra hidorja a gizgazt, homokot. Kézzel öszvehidorní a kidőlt gabonát, babot, borsót. Elhidorni ház elől a sarat. V. ö. HEDER, HADAR.