, v. HĚGY, tájdivatosan: högy, fn. tt. hegy-et. Gyöke he, ugyanaz a magasságot, tetőt jelentő ha, ho, héj, haj, hí gyökökkel, (l. H betü) melyhez a tiszta gy képző járul, a nélkül, hogy a gyök hangzóját megnyujtaná, mint ez történni szokott más képzéseinél is, pl. a fogy, rogy, hogy, szegy, megy szókban stb. Rokonok vele a sínai ho (volando alta petere, parvus mons), német hoch, Hőhe, Hügel, Höcker, angol high, huge, svéd hög, ha, dán hoj, höi stb. 1) Valamely térség, síkság szine fölött nagyon fölemelkedett föld- vagy kő- vagy ezekből vegyes tömeg, mely magasabb a dombnál, halomnál, s a völgynek ellentéte. Magas, középszerű, sziklás, meredek, tar, fákkal benőtt hegy. Több hegyek lánczolata, öszvefüggése. Hegyre mászni. Hegyen túl és innen. Hegy elvé, am. hegyen túl. Hegy orma v. teteje. Hegy oldalát beültetni szőlővesszővel. Hegy lábán termett borok. A törpe csak törpe marad, ha a hegy tetején áll is. (Km.). Előhegy. Homokhegy. Sziklahegy. Gránithegy. Midőn a hegynek saját neve van, a hegy és illető neve birtokviszonyban állnak egymással, pl. Somló hegye, Badacson hegye, Mátra hegye, Zobor hegye, Pannon hegye. Sz. Gellért hegyéről Pestre, Budára lenézni. 2) Átv. ért. valamely felálló testnek csúcsa, vékonyra, keskenyre nyuló vége. Ág hegyén ülő madárka. A nagy árvízben alig látszottak ki a fák hegyei. A ködből csak a torony hegye látszik. 3) Valamely testnek vagy tagnak vagy eszköznek csúcsa, keskeny vége. Újjak hegyei. Lábújj-hegyen vagy csak lábhegyen járni. Megcsipni valakinek orra hegyét. Fülhegygyel hallani valamit, am. hirből vagy hallgatódzva. Tű hegyével felszúrni a kelést. Kard hegye. Dárda, csáklya, szigony hegye. Kés hegyével feltörni a diót. Egy késhegygyel venni be a gyógyporból. Nyelvhegyre venni valakit, am. rágalom végett említésbe hozni, megszólni. Ostorhegygyel megpeczczenteni a lovat. Tűhegyre szedni beszédjét, am. rövid tartalomba öszvevonni. 4) Képes kifejezéssel, olyas valami, mi finomsága, meglepő tulajdonsága, csipőssége, élessége, élcze által az érzékekre mintegy szurólag hat, s oda talál, hová czéloz. Beszéd hegye. Elmésség hegye. Szokottabban: él. Sajátságosak ezen ragozásai hegyembe, hegyedbe, hegyébe, hegyünkbe, hegyetekbe, hegyökbe, am. fölém, föléd, fölébe stb. vagy nyakamba, nyakadba stb. vagy reám, reád stb. Hegyembe szakadt a kunyhó födele. Az ágy hegyébe ül. Hová jösz ide az emberek hegyébe? Hegyünkbe hozták a sok idegen koldúst. Egymás hegyébe vagy hegyére hányt holmi.