, (három-as) mn. tt. hármas-t v. ~at, tb. ~ak. Oly öszvegről, egészről mondjuk, melyben bizonyos egység háromszor megvan, vagyis mely három, ugyanazon nemü egységből áll. Hármas szám, melyben az egy háromszor megvan. Hármas hegy, három oromból álló hegysor. Hármas határ, hol három határ csúcsai érintkeznek, s három határdomb van. Fehérvári hármas határ, magam vagyok benne betyár. (Népd.). Hármas út, háromfelé ágazó út. Hármas szövetség. Hármas gyermekek. Hármoncz (tergeminus). Hármas kereszt. Pannoni hármas orom, mely fennállsz nemzeti létünk emlékszobra gyanánt. (Czucz.). Hármas história. Verbőczy hármas könyve. Hármasával lépdelő katonák, am. háromhárom egy sorban. Hármasával veszi az asszonyembereket. (Pázmán). Hármasával osztogatja a csókokat, azaz kinekkinek hármat. Hármasba fogja a lovakat, azaz hármat egy kocsiba vagy egy széltében. Egyesével, kettesével, hármasával, négyesével stb.