, (gó-ly-a, l. alább) fn. tt. gólyát. Mocsárokat kedvelő vízimadár a gázlók neméből, különösen hosszu nyakkal s orral, és szinte hosszu lábakkal. A vándorlók közé tartozván ősz előtt elutazik tőlünk, s tavaszra ismét visszatér. Fekete gólya, fehér gólya. Kelepel vagy czikákol a gólya. Elvitte, mint gólya a fiát. Magasan repülő gólya. Gólya, gólya, gólyicza, mitől véres a lábad? török gyerek megvágta, magyar gyerek gyógyítja, síppal, dobbal, nádi hegedűvel. (Vágmellékén így szólítgatják a gyermekek a gólyát). Tájszólással: eszterag, czakó.
Rokonokul tekinthetők a latin gula, collum, glutio, spanyol gola, franczia gueule, persa gelu, német Kehle stb.