, (for-bát) vagy ösz. fn. mely t. i. valószinüleg e két elvont törzsökből: for és bát(or) van öszvetéve, s annyit tenne, mint: visszafordított, viszonzott merény vagy tett; vagy pedig fordít, régiesen fordét v. fordót módosúlata, melyben a d b-vé változott: fordót = forbót = forbát, mint kódorog, kóborog szókban. Származékai a régieknél, pl. Molnár Albertnél, a Bécsi Müncheni codexekben is viszonzás, visszafizetés (talio, retributio) értelmében fordúlnak elé. V. ö. FORBÁTLAT, FORBÁTOL.