, fn. tt. bérczet. Általán tető, magaslat, orom, különösen hegytető, hegyorom, a hegylánczból kiemelkedő magasabb csúcs. Hegyek bérczei. Világ bércze. (Pázmán). Messze kékellő bérczek. Fölmászni a legmagasabb bérczre. Megegyezik vele a német Berg és szláv werch, mely hasonló alakban a némettel rokon más nyelvekben is divatozik, továbbá a persa barz vagy berz vagy burz (altitudo); zend bereza (altus, sublimis, altitudo); szanszkrit brihat (altus, sublimis); ugyancsak a szanszkrit parvatasz (orom, part), a hellen ορος, παρνασος, lapp és finn wari, wuori, szláv hora, magyar part, mart, orom, úgy szintén ra, re ragok is, stb. Valamennyi lényeges hang a terjedés, különösen a magasra törekvést jelentő r. V. ö. R betű.